Egy orokkevalosag telt el, miota felhordattam magam a kincses varosba. A szemem alatt lefuttyent taskakbol ki lehet szamolni, h hany orat aludtam, amiota a vegyes tomeg kozott nyomulok.
Az egyetem, amit valasztottam meg nem tartalmaz szormerevito elmenyeket. Viszont a varos az tartalmaz egy rakas olyan dolgot, amire idaig vagytam. Nem tapasztaltam meg ellentetet, amirol oly annyit hallani. Max mosolyogni latok par kerekarcu emberket mikozben dadogva kibokom sohajom(romanul). Bentlakas a hadiszallasom es teljesen meg vagyok elegedve vele. Mindenem megvan, h haladjak elore. Elore... Hova? Illeri! Aha. De hova?
Nem tudom hova vezet ez. Lotunderke, csoportarsam hat ram, ha hetszer latom, hatszor biztos hat. Szeretem az idomet vele tolteni. Fejlodni. Gyengeseget elrugdosni. De, ha elrugdosom es nem megoldom az megint a gyengeseg jele. A felelem es a lustasag. Ez a ketto tart vissza mindentol (mindenkit).
Tuesday, October 14, 2008
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment